MENTRUM

Interjú Imri Lászlóval, magyar szövegíróval

Imri László az elmúlt években leginkább a szuperhőszsánerben munkálkodott, felnőtteknek és fiataloknak egyaránt, de pályája során animét és mindenféle egyéb műfajt is volt szerencséje fordítani. Legújabb interjúnk alanya elmondja, hogyan került az Arrowverse közelébe, miért nehéz Grant Gustinnak szöveget írni és, hogy miért jó a maga nemében a Tini titánok, harcra fel!.

Szeretnénk megköszönni ezt a lehetőséget még egyszer, hiszen interjúinkkal mi, a szerkesztők és szinkron rajongók, valamint olvasóink is bepillantást nyerhetnek egy-egy igazán lelkiismeretes, keményen dolgozó magyar szinkronos stábtag munkájába.

Én köszönöm a felkérést.

Szokásunkhoz híven először szeretnénk visszatérni a gyökerekhez - miképp ismerte meg a szinkront, hogyan lett dramaturg?

Még gimnazista koromban, amikor volt A+, sokat foglalkoztam az animék szinkronjaival, és építettem kapcsolatokat ilyen téren. Aztán amikor Koch Zita és Basa Zsófi, akik a legtöbb Animaxes anime magyar szövegét írták abbahagyták a fordítást, kellett az utánpótlás. Ekkor keresett meg egy Animaxes ismerősöm, hogy nem lenne-e kedvem megpróbálkozni a szövegírással. Még most is emlékszem a telefonbeszélgetésre, pedig már több mint tíz éve volt. A vonaton zötyögtem vissza Nyíregyházáról Budapestre, amikor hívott.

Aztán először Koch Zita, majd Szép Erzsébet az SDI-tól tartott gyorstalpalót nekem és Varga Fruzsinak, aki szintén akkor kezdett. Kaptunk egy próbamunkát, egy epizódot a Bleach-ből, rá pár nappal pedig elkezdtem írni a Nana első részeit, mert az SDI-t sürgette a határidő, és a próbamunka alapján lehetett valamit kezdeni a szövegeimmel. Értsd: nem volt csapnivalóan rossz, csak módjával. Az első részekre simán elment 8-10 óra részenként, amíg megírtam a szöveget, főleg, hogy az előzetes ígéretekkel ellentétben csak japán szövegkönyvet kaptunk, és azért bőven volt mit szótározni. Bakiztam is benne, nem is egyszer. Szóval így, egy ismerősömnek köszönhetően kezdhettem el fordítani.

Mi lehet a legfontosabb dolog, amit tanult az évek során a dramaturgiával kapcsolatban? Mit javasolna az amatőr vagy kezdő fordítóknak, illetve pályakezdőknek?

A legfontosabb talán az, hogy tök mindegy, milyen jól érti az ember az eredeti szöveget, ha utána nem tudja megfogalmazni magyarul. Attól, hogy valaki jól tud egy idegennyelven, még nem lesz jó fordító, az csak a minimum. Ismerni kell hozzá a nyelv különböző rétegjeit, a szlenget, szakkifejezéseket, nyelvtant… Az ember akkor szembesül csak igazán azzal, hogy mennyire nem tudja helyesen használni az anyanyelvét, amikor alkotnia kell rajta. Az én magyar tudásom és helyesírásom egészen biztos, hogy rengeteget fejlődött az elmúlt tizenegy évben a fordításnak köszönhetően.

Egy másik fontos dolog, amit megtanultam, hogy nem szabad mindenáron ragaszkodni az eredetihez. Attól, hogy valami működik a forrásnyelvben, egyáltalán nem biztos, hogy magyarul is fog. Engem például a világból ki lehet kergetni azzal, ha bátyóznak meg nővérkémeznek a szinkronban, szerintem ez nagyon idegen a magyar nyelvtől.

A javaslatom elsősorban az lenne, hogy amikor csak idejük engedi, menjenek be a forgatásokra, hogy lássák, hogy boldogulnak a színészek a szövegeikkel. Rengeteget lehet tanulni belőle. De persze készüljenek fel lelkileg, mert nem mindig fogják zsebre tenni, amit kapnak. Sose fogom elfelejteni az első forgatást, amin bent voltam. A Nana talán 5-8. részét vették, bementünk Varga Fruzsival a műterembe, és Somló Andrea szinkronrendező azzal fogadott minket, hogy rettenetes a szöveg. Szerencsére ez nem vette el egyikünk kedvét sem, hisz fel voltunk készülve erre is, és direkt azért mentünk, hogy tanuljunk a hibáinkból.

A második javaslatom az lenne, hogy ne olvassanak olyan fórumokat és oldalakat, ahol véleményezik a munkájukat, mert akkor is a negatív vélemények lesznek többségben, ha valójában nincs semmi baj a szövegeikkel. A dramaturgnak jól kell tűrnie a kritikát, mert mindenért őt fogják hibáztatni, még azért is, amit a rendező vagy a színész ront el. És közben azt is el kell fogadnia, hogy a színész és a rendező bármikor átírhatja a szövegét anélkül, hogy egyeztetne vele róla.

Végezetül azt javasolnám még a pályakezdőknek, hogy készüljenek fel rá, hogy ebből a munkából valószínűleg nem fognak tudni megélni, kivéve, ha gyorsan dolgoznak. Én például inkább közepes vagy lassú fordító vagyok, ezért csak másodállásban, esténként szoktam fordítani. Ha valakik tényleg alul vannak fizetve a szinkronszakmában, akkor azok a dramaturgok.

Rengeteg különböző témájú sorozat van a repertoárjában - esetleg van kedvenc műfaj vagy témakör?

Azt hiszem, szerencsésnek mondhatom magam, amiért nem főállású dramaturg vagyok, mert így megengedhetem magamnak, hogy csak olyasmiket vállaljak el, amik érdekelnek, elvégre nem ettől függ a megélhetésem. Animékkel kezdtem, és egy animét valószínűleg bármikor elvállalnék, főleg, ha a japán változatból kell dolgozni. A szuperhősös cuccokkal ugyanez a helyzet, legyen az rajzfilm vagy élőszereplős sorozat. Ezeken kívül pedig a jogi sorozatok azok, amiket különösen szeretek. A „Hogyan ússzunk meg egy gyilkosságot?” című sorozatért a mai napig fáj a szívem. Nagyon sajnálom, hogy megbukott Magyarországon, mert imádtam dolgozni rajta. Emlékszem, amikor először néztem angolul az első részt, a negyedik perc környékén mondtam magamnak, hogy írni fogok az SDI-nak, ha a végére értem, hogy gondoljanak rám, ha esetleg hozzájuk kerülne a sorozat. Végül a tizedik perc környékén küldtem el az e-mailt, és szerencsémre tényleg hozzájuk került.

A munkásságánál feltűnik néhány eredetileg japán nyelvű tartalom. Mennyivel másabb japánról fordítani, mint angolról?

Valamennyire más, egyrészt az angol kevesebb szótározást igényel, de ott meg a szleng nehezíti meg az ember dolgát. Illetve az angol nyelvű filmeknél általában sűríteni kell, muszáj kihagyni dolgokat, különben nem férne ki a szájmozgásra a magyar szöveg, míg a japánnyelvűeknél sokszor keresni kellett a hosszabb szavakat, vagy esetleg hozzá kellett toldani a szöveghez, hogy ne tátogjanak a szereplők hang nélkül.

A színészeknek viszont valószínűleg sokkal nehezebb egy japánfilmet szinkronizálni, mint egy angolt, mert míg az utóbbinál nagyjából tudják követni az eredeti szöveget, tudják, hol van vége egy mondatnak, addig az előbbi esetében ez már nem mondható el. Ezért nagyon fontos, hogy a fordító megfelelően tagolja a szöveget.

Feltűnően sokszor köszön vissza a neve különböző DC sorozatokban, műsorokban. Minek köszönhető ez? Esetleg jártasabb a kelleténél ebben a képregényes univerzumban?

A kelleténél biztosan nem, inkább épp annyira, amennyire kell. Marvel és DC képregényeken és sorozatokon nőttem fel, úgyhogy valószínűleg jobban képben vagyok ezekkel kapcsolatban, mint a legtöbb fordító, illetve tudom, hogy minek hol érdemes utánajárni, és ezzel némelyik produkciós vezető is tisztában van az SDI-nál. Az egész Az igazság ifjú ligájával kezdődött. Amikor elindult Amerikában a sorozat, viccből írtam Németh Napsugárnak, aki akkoriban a Cartoon Networkös sorozatok produkciós vezetője volt, ha jól emlékszem, hogy ha esetleg jönne majd egyszer ez a sorozat, gondoljon rám. Pár hónappal később jött, és rám gondolt. Aztán jöttek egész estés DC rajzfilmek, a Tini Titánok, harcra fel!, majd amikor a Viasat behozta a Flash-t, Varga Fruzsi szólt pár jó szót az érdekemben, így kötött ki nálam az Arrowverse 80%-a.

Azt nem bánja, hogy a mozifilmes univerzumban nem kérték fel munkatársnak?

Őszintén szólva nem vagyok annyira elragadtatva a DCEU-tól, hogy bánjam. Illetve nem érzem úgy, hogy olyan szintű fordító lennék, akire rá lehetne bízni egy blockbuster mozifilmet. Persze, minden fordító szeretne mozit írni, de azokat általában vagy a legjobbaknak adják, vagy azoknak, akiknek jó a PR-juk. Én egyik kategóriába sem tartozom, de azt hiszem, nincs is szükségem ilyen stresszre.

Mit gondol az Arrowverse-ként is emlegetett, a Zöld íjász által elindított tévés univerzumról? Ha jól tudjuk, ön viszi az összes szériát. Nehéz összehangolni mindegyik sorozatot magyar szöveg szempontból?

A kezdetektől fogva nyomon követem az Arrowverse-t, mindegyik sorozatnak voltak nagyon jó pillanatai, és voltak nagyon rosszak is. Mostanra már leginkább guilty pleasure sorozatokként nézem őket. Viszont az, amit letettek az asztalra univerzumépítés szempontjából, az páratlan. Ezt szerintem még annak is el kell ismernie, aki egy részt sem bír végignézni egyik sorozatból sem. Ha egy normális írógárdája lenne a sorozatoknak, akik figyelnek arra, hogy ne mondjanak folyamatosan ellent egymásnak és önmaguknak, egy rossz szavam sem lenne rájuk.

A magyarul vetített öt sorozatból négyhez van közöm, a Flash – A Villámhoz, A holnap legendáihoz, a Supergirlhöz és a Batwomanhez. A Zöld Íjász egyelőre elkerült. Mivel én írom a legtöbbet, ezért a szövegek összehangolása nem jelent különösebben problémát, általában emlékszem, hogy mi miben szerepelt, ha meg nem, akkor ott az Arrowverse wikipédia, ahol a lelkes rajongók még az egyéb filmes és képregényes utalásokat is kigyűjtik minden részből, így azokat is ki tudom keresni, hogy minden úgy hangozzon el, ahogy az idézett műben, már amikor lehetséges. Az egyetlen problémát A Zöld Íjász jelentette, amikor még futott, mivel nem voltam kapcsolatban a fordítóval, és az SDI-nak sem sikerült mindig kiderítenie, hogy bizonyos karakterek nevét vagy kifejezéseket hogyan fordítottak. Ráadásul talán pont akkortájt volt fordítóváltás a sorozatnál, amikor én elkezdtem a Flash-en dolgozni, és hiába vettem alapul a fordításnál A Zöld Íjász első két évadában használt neveket, a harmadik évadtól máshogy fordítottak dolgokat. A vicc az egészben, hogy az új fordító a képregényes elnevezéseket kezdte használni, a Flash-be viszont így a nem képregényesek kerültek át.

Ha emlékszik, elárulja melyik sorozatból melyik évadot csinálta legutóbb? Mivel úgy tűnik, a hazai csatornák többet is kaszáltak közülük, újabban csak A holnap legendái és a Supergirl fut, melyekhez nemrég csatlakozott a Batwoman is.

Jelenleg a Batwoman szinkronján dolgozom, az HBO alig pár hetes lemaradásban van az amerikai vetítéshez képest. Előtte pedig a Supergirl negyedik évada volt az, amit én írtam. A holnap legendái negyedik évadát nem tudtam elvállalni, mert úgy volt, hogy a Hősakadémián, illetve a Tsubasa kapitányon fogok dolgozni, de azokat a sorozatokat végül Móricz Dorina kapta, amiről nekem elfelejtettek szólni, és már késő volt jelezni, hogy mégis tudom folytatni a sorozatot.

Volt, hogy nehézséget okozott bármelyik Arrowverse sorozat magyarítása? A tudományosabb jelleg miatt a Flash tűnhet nehezebbnek, de valóban úgy is van?

Valóban a Flash volt a legnehezebb, de nem is feltétlenül az áltudományos szövegek miatt, hanem a színészek, főleg Grant Gustin miatt. Egyszerűen nem tudott végigmondani úgy egy mondatot, hogy ne kezdett volna háromszor vagy négyszer újra bele, és ne tömte volna tele „like”-okkal, „youknow”-kkal meg „I mean”-ekkel, amiket nem is lehet egy az egyben átültetni a magyar változatba, de nem is lehet kihagyni őket, mert akkor meg lejön a szöveg a képről, nem passzol a színész játékához. Az ilyesmi sokkal több bosszúságot okoz, mint amikor utána kell járni valamilyen tudományos szakkifejezésnek.

Még kicsit régebben készülhetett a Mech-X4 című Disney Csatornára szánt élőszereplős, kicsit talán Power Rangersre emlékeztető akció-vígjáték sorozat szinkronja, aminél örömmel olvashattuk a nevét, mint dramaturg. Ez egy kicsit ritkább műfaj, egy CGI-ra épülő gyerekeknek és fiatalabb kamaszoknak szóló akciósorozat a maga komikus tónusával. Mit tudna erről a munkájáról mondani?

Így van, gyerekkorom egy másik kedvencét, a Power Rangerst idézte, és szerintem egész vállalhatóra sikerült. Szerettem csinálni, mert gyorsan lehetett vele haladni, és nem volt bugyuta. Inkább megmosolyogtató. Sajnos a második évadot már nem én írtam, ugyanabból az okból, amiért A holnap legendái negyedik évadát sem.

Kicsit áttérve a rajzfilmekre és animékre egy pillanatra a Medvetesókkal kapcsolatban szeretnék érdeklődni. Amikor megjelent, még eléggé újszerű volt, hogy például okostelefon, közösségi oldal, vagy akár egy hordányi mém tűnt fel egy rajzfilmsorozatban. Mit gondol erről? Milyen élményei voltak a szériával?

Nagyon szeretem a Medvetesókat. Arra a telefonbeszélgetésre is emlékszem, amikor Varga Fruzsi, aki akkoriban az SDI-nál volt produkciós vezető, megkeresett vele. Azt mondta, hogy lenne egy Cartoon Networkös rajzfilm, ami szerinte tökre illene hozzám, én meg visszakérdeztem, hogy: „A We Bare Bears?”,mire ő mondta, hogy igen. Nem is volt kérdés, hogy vállalom, mert hallottam a sorozatról, és nagyon jópofának tűnt. És az is, mindenkinek csak ajánlani tudom. Érdekes volt egyébként, hogy mennyire modernek a macik, de ugyanakkor teljesen jól illett a netezés meg a mobilozás a koncepcióhoz: három medve próbál beilleszkedni a mai modern társadalomba. Azt is mondhatnánk, hogy egy korkép a sorozat, sok mindenre reflektál, ami a mai fiatalságra jellemző, és talán ezért is olyan szerethető, mert mindenki tud azonosulni valamilyen szinten a macikkal. Nagyon sajnáltam, hogy időhiány miatt át kellett végül adnom másnak a sorozatot.

Ami még érdekes volt benne, hogy Chloe a szüleivel koreaiul beszél, és ezt próbáltuk meghagyni a magyar változatban is, ami nem volt egyszerű. Az angol szövegkönyvben a koreai szövegek vagy egyáltalán nem szerepeltek, vagy rosszul voltak átírva, úgyhogy segítségül kellett hívni a koreai és a koreaiul tudó ismerősöket, hogy írják át latin betűvel a szöveget, és utána még a színészeknek fel is kellett volna mondaniuk, de ez nem mindig sikerült, mert nem tudták olyan tempóban elmondani a koreai szöveget, mint az eredeti színész, így volt, hogy a szöveg fele kivágásra került. Érdekelne, hogy hogyan reagálna egy koreai, ha megnézné az adott jelenetet.

Még cirka tíz éve lehetett, hogy a Death Note: Egy új világ istene c. filmhez készített szöveget. Ez a mangán alapuló animesorozatot dolgozta fel végülis egy kis extra tartalommal. A sorozat szövegét még valaha a szintúgy roppant tehetséges és közkedvelt fordító, Igarashiné Szabó Adrienn írta. A film fordításakor volt bármiféle egyeztetés a sorozat részeivel szinkron ügyileg? Esetleg ismerte a Death Note-ot korábban?

Igen, ismertem a Death Note-ot, már az előtt is, hogy magyarul adták volna. Amikor az összefoglaló filmeket csináltam, megkaptam a sorozat szövegkönyveit, így lényegében nekem csak össze kellett ollóznom, illetve azokat a jeleneteket kellett megírnom, amelyek csak a filmben szerepeltek. A japán mellett megkaptam az angol szövegkönyvet is, ami nagy segítség volt, mert jelölték, hogy melyik jelenet a sorozat melyik epizódjában szerepelt.

A Tini titánok, harcra fel! című, kissé megosztó sorozatról szeretném kérdezni. A régi rajongók közül sokaknak ez egy amolyan pofon volt - az akció helyett a középpontban a - különben tipikusan amerikai stílusú - humor van, a parodizálás, az irónia, a kifigurázás. Legjobb tudomásunk szerint egy ideig ön fordította; hogy élte ezt meg? Mind a sorozatra, mind a fordításra gondolok.

Most is én fordítom. Az ötödik évad második felét nem tudtam elvállalni, részben a korábban említett okokból, de jeleztem, hogy ha az új fordító nem ragaszkodik hozzá, akkor vinném tovább. Hát nem ragaszkodott hozzá, és így a hatodik évadtól megint én írom, ami azt hiszem sok mindent elárul arról, hogy hogyan állok a sorozathoz: szeretem. Engem szórakoztat a humora, na nem a fingós, hányós, büfögős része, hanem a szatirikus, kifigurázós. Főleg az tetszik benne, hogy egyáltalán nem veszi magát komolyan, és semmi sem szent az íróknak, még a DC saját filmjei sem: a Mindörökké Batman, a Batman és Robin, a Zöld Lámpás, de még a Batman Superman ellen is kapja benne az ívet rendesen. Igazából nem is értem, hogy miért a hatéves korosztály van belőve célközönségnek, amikor ez a sorozat inkább a tinédzsereknek és fiatal felnőtteknek szól, és az Adult Swimen, a Cartoon Network idősebbeknek szóló blokkjában lenne a helye, ami nálunk nincs.

Ismeri a régi sorozatot? Ön szerint összehasonlítható a két széria, és ha igen, melyiket tudná inkább ajánlani?

Pár részt láttam csak a régi sorozatból, de talán majd egyszer bepótolom. Szerintem hiba összehasonlítani őket, teljesen más a kettő. Mind a kettőnek megvan a maga létjogosultsága, és egy ideális világban egymás mellett futnának. Ha valaki egy könnyed, hagyományos szuperhősös rajzfilmre vágyik, akkor mindenképp a régi sorozatot ajánlanám, ha viszont el tud vonatkoztatni a régi sorozattól és röhögni akar egy jót, akkor az újat. Ha az ember túllát az obszcén vicceken, akkor észreveheti, hogy sokszor kimondottan intelligens humora van.

Fordításilag volt bármi, amire különösképpen ügyelni kellett?

Mivel kisgyerekeknek szánt sorozatként kezelik, nagyon erősen cenzúrázzák az egészet. Már-már bosszantó, hogy mennyi mindent kell átírni, hogy a magyar Cartoon Network elfogadja a szöveget. Rengeteg humor elvész a magyar változatban. Ott van például Csillagfény, akinél az egyik rendszeres humorforrás az eredeti változatban a határozott névelő helytelen használata. Nos, ezt az első évad fordítója sehogy sem próbálta meg átültetni a magyar változatba, de még ha meg is próbálta volna, a lektor valószínűleg hibának jelölte volna. Nem nagyon van lehetőség kreatívkodni ennél a sorozatnál, pedig alkalom lenne rá bőven.

A Tini titánok, harcra fel!-ből készült egy film is, és még tavaly le is szinkronizálták. A meglepően pozitív fogadtatású musical dalai nem kaptak szinkront, ellenben feliratozták őket - ezekhez a dalokhoz ön írt dalszöveget, vagy külön munkatárs végezte ezt?

Én írtam a feliratot, igen. Az HBO nem kérte, gondolom, hogy felénekeljék a dalokat. A sorozat dalait egyébként más írja, a Gézengúzt szinkronizáló Szalay Csongor felel értük.

Ön szerint a film mennyiben tér el a sorozathoz képest? Netán valamivel erősebb?

Én nem nagyon vettem észre, hogy sokkal durvább vagy erősebb lenne. Talán az a rész, amikor a Titánok gondoskodnak róla, hogy a hősökből ne legyenek hősök, az nem biztos, hogy belefért volna a sorozatba. Egyébként nagy megkönnyebbülés volt, hogy az HBO tűzte műsorra a filmet, mert így egyáltalán nem kellett finomítani a szövegen.

Manapság kicsit ritkább az anime Magyarországon, mint amikor létezett az Animax. Ennek ellenére úgy tűnik, hogy bár kis léptekben, de kicsit azért kezd visszatérni ez a műfaj a hazai köztudatba, és ennek egyik szála volt a Mary és a varázsvirág c. gyönyörű anime-film, amit hazánkban a Cinemax és az HBO GO mutatott be. Hogy élte meg ezt a régi Ghibli filmeket felidéző művet?

Nagyon szerettem a Mary és a varázsvirágon dolgozni. Egyrészt örültem, hogy végre megint japánból fordíthatok, ráadásul animét, másrészt tényleg egy nagyon szép film volt, mind az animáció, mind a történet szempontjából. De voltak benne nehézségek. Volt egy jelenet, amelyikben dr. Dee olyan zagyvaságokat beszél teknős és daru mintákról, hogy biztosra vettem, hogy én értek valami félre, úgyhogy megkérdeztem egy japánul nálam jobban tudó ismerősömet, hogy ő hogy értelmezi a mondatot, de ő is arra jutott, hogy ez tényleg zagyvaság. Egyébként szerintem a szinkron is remekül sikerült, Dezsőffy Rajz Kati szinkronrendező megint nagyszerű munkát végzett. Remélem, jönnek még hasonló filmek a jövőben

Az interjú nem jöhetett volna létre Imri László és névtelenségbe boruló munkatársunk nélkül. Köszönjük mindkettejüknek a közreműködést!