Egy rövid interjú erejéig beszélgettünk Pupos Tímeával, akinek nevét és hangját rengeteg műsor stáblistájában hallhattuk már, eleinte mint szinkronhang, egy ideje pedig mint szinkronrendező. Beszélgetésünk tárgyát több ismert sorozata, mint pl. a Phineas és Ferb adta, de megtudtuk tőle, milyen színészből szinkronrendezővé előlépni.
Első kérdésem a legtöbb esetben a kezdetekre vonatkozik. Hogyan került kapcsolatba a szinkronnal, mi esetleg a legkorábbi élménye?
Gyerekkorom óta rajongok a filmekért. 2002-ben jelentkeztem egy tanfolyamra, ahol olyan tanáraim voltak, mint Tomasevics Zorka, Varga T. József. Sokat tanultam tőlük és az első munkáimat is nekik köszönhetem.
Akkor ön szerint miben volt más a szinkronizálás? Sokan mondják, hogy ma már gyorsabb a munka, mint jó pár évvel ezelőtt, ami a legtöbbek szerint a jó eredmény rovására megy, de ezen kívül van bármi, ami azóta más?
Igen, mindig azt a fránya időt emlegetjük. Régen tényleg több idő volt egy- egy munkára, de lássuk be, akkoriban nem is volt ennyi csatorna és nem volt ekkora verseny. Én azt tapasztalom, hogy, bár nehezen, de sikerült felvenni ezt a gyors tempót.
Volt az évek során olyan szerep, amit olyannyira megkedvelt, hogy a sorozatot később el is kezdte a tévében követni? Ha igen, mi volt az, ami erre motiválta?
Én leginkább gyereksorozatokban, szappanoperákban csináltam főszerepeket, azokat nem nagyon volt időm követni, mert mindig olyan időpontokban adták, amikor nem tudtam nézni.
A legtöbbször rajzfilmek stáblistájában köszön vissza az ön neve, mint magyar hang. Van ennek különösebb oka ön szerint?
Az állt hozzám a legközelebb. Nem gondoltam sosem, hogy ennek különösebb oka lenne. Csak így alakult.
Hogyan emlékszik vissza a Phineas és Ferb sorozatra? Mondhatni, ott volt az egyik első nagyobb szerepe, a két titulus szereplő nővérét, Candace-t (Ashley Tisdale) alakította a 2. évadtól; a lányt, aki mindig próbálta lebuktatni az öccseit.
Hirth Ildikó szinkronrendezőnek köszönhetem Candace szerepét és nagyon boldog voltam, amikor megkaptam. Tetszett a sorozat, a karakterek, a kollegák szuperek voltak. Ráadásul Candace stílusa elég közel áll hozzám.
A sorozatban szinte minden résznél prevalens volt a spontán dalra fakadás. Ezen jelenetekben viszont rendszerint nem ön szólaltatta meg a karaktert, hanem egy (általában változó) énekhang. Volt ennek különösebb hátulütője ön szerint?
Ebben a sorozatban olyan szintű énektudás kellett, ami nekem sajnos nincs. Szerintem egy Boci, boci tarkát sem tudnék fülfájdítás nélkül elénekelni Szerencsére mindig nagyon jó énekhangot választottak, ezért nem érzem, hogy ennek bármilyen hátulütője lett volna.
A sorozatnak készül a Disney+ nevű streaming felületre egy amolyan különkiadása, amely éppen az ön karaktere körül forog majd. Ha – remélhetőleg – visszahívják ugyanerre a szerepre, várhatunk arra, hogy elvállalja?
Erről még nem hallottam, de természetesen örömmel vállalom, ha hívnak.
Kicsit másabb kaliberű sorozat volt a Kitty nem cica, aholis az egyetlen emberi karakter hangja volt – aki történetesen csak nyávogott. Miben volt másabb ez a szerep, mint a többi, hogy élte meg?
Ezt a szerepet Faragó József rendezőnek köszönhetem és örültem neki. Nagyon szeretem azt a kislányt, aki cicának képzeli magát. A mássága abban rejlik, hogy egyetlen árva szót sem beszél, csak nyávog. Hihetetlen, hogy hányféleképpen lehet elnyávogni azt, hogy “miau”.
A Csoda Kitty című sorozat kezdetekor kaptunk egy szinkronlistát, amiben ön volt feltüntetve, mint rendező. Akkor még csak egy amolyan bepillantó epizód volt ez, és egy darabig nem is érkezett új rész, feltehetőleg ennek készült először szinkronja. Viszont a stáblistában Dezsőffy Rajz Katalin neve volt feltüntetve, mint rendező. Eredetileg ő vitte volna a sorozatot, és később megkapta ön, vagy a szereposztást még ön csinálta és erre az egy korai részre át kellett adnia a munkát másnak?
Csak annyi történt, hogy az első részeket időhiány miatt, még nem tudtam én venni, ezért csinálta Dezsőffy Rajz Katalin.
Kicsit fiúsabb téma, de nem elkerülhetetlen az a tény, hogy az utóbbi években a szuperhősös témájú filmek, sorozat, animációk előtérbe kerültek. Ön mit gondol erről a jelenségről?
Nem is azzal van baj, hogy fiúsabb téma, hiszen nekem is vannak kedvenc szuperhőseim. Inkább az, hogy ez egy sokkal összetettebb dolog annál, hogy 2-3 mondatban összefoglaljam. Nyilván, ha a készítők oldaláról nézem, akkor teljesen érthető a dolog. Sokan szeretik és nagy bevételeket tud hozni (persze nem mindegyik). Ha a nézők oldaláról figyelem, akkor nagyon látványos, teljesen ki tudja kapcsolni az embert. Most mondhatnám azt, hogy olyan világban élünk, ahol egyszerűen jobb olyan filmet nézni, ahol nem a mindennapi problémáival szembesül az ember, hanem egy kicsit elvonatkoztathat mindentől. De nyilván ez sem fehér és fekete. És persze azért készülnek szép számmal nem szuperhősös filmek, sorozatok, animációk is. Egyszerűen csak ezekről beszélünk többet.
Tavaly ősszel nálunk is bemutatásra került a DC Super Hero Girls című széria. Nehézséget okoz ennek a rendezése? A szereposztás hogyan történt? Ugyanis néhány évvel korábban ugyanezzel a címmel indult egy websorozat is, melynek szereplői megegyeztek a jelenlegi sorozatéval, ám a magyar hangok eltérnek a kettő változatban. Külön kérés volt, akár a megrendelőtől, hogy cserélve legyen a korábbi csapat?
A megrendelő kérésére volt casting.
A Bakugan: Battle Planet illetve a Csoda Kitty sorozatokat is ön rendezi, és ezeknél gyakran megfigyelhető a hangmérnöki és vágói szerepkört betöltők változása. Ennek van oka? Kicsit szokatlan, hogy egy évadon belül akár 4-5 hangmérnök/vágó fordul meg egy szinkronban.
Ez szerencsére nem sűrűn fordul elő. De, ha az adott hangmérnöknek vagy vágónak egyszerre több sorozata tér vissza, lebetegszik, vagy nyaral, stb., hogy ne csússzon a leadási határidő, változhat a stáb ezen része.
Kicsit hasonló eset a DC Superhero Girls, ahol az első 10 rész után önön kívül minden stábtag lecserélődött. Ez miért történhetett?
Ez a fent említett okok egyikéből következett be.
Hogyan került a rendezői székbe? Mindig is kacérkodott ezzel a feladatkörrel vagy egyszerűen a véletlennek köszönhető, hogy a mikrofon mindkét oldalán helyet kapott? Esetleg ezt megelőzte egy periódus, amikor rendező asszisztensként dolgozott avagy betanult?
Az első pillanattól kezdve szerettem volna rendezni, de természetesen tudtam, hogy ez egy folyamat. Hosszú folyamat. Régen ezt úgy kezdték, hogy rendező asszisztens. Sajnos ez a titulus már vagy megszűnt vagy egy másik pozícióval együtt él, mint például a vágó. Ám nem adtam fel. Ebben a törekvésemben Juhász Anna és Dezsőffy Rajz Katalin szinkronrendezők segítettek. Bár a klasszikus értelemben vett asszisztensi feladatokat- a fent említett okok miatt- nem tudtam ellátni, azért mégis voltak feladatok, amiket viszont igen. Juhász Anna mellett pedig még sokat is ültem, amikor dolgozott. Aztán 2 évvel ezelőtt az SDI Media vezetősége adott nekem egy lehetőséget, amiért örökké hálás leszek.
Kicsit tán nehéz kérdés, de ha választani kellene a szinkronizálás és a szinkronrendezés között, melyik lenne a befutó és miért?
Egyértelműen a rendezés. Egyik sem könnyű, mert szinkronizálás esetében is sok figyelem, összpontosítás kell akárcsak a rendezésnél. Mégis ez utóbbi az, ami nekem sokkal jobban tetszik. A szereposztástól egészen a forgatás végéig egy izgalmas feladat. Látni, követni, hogyan áll össze egy produkció.
Milyen érzés a kollégákat szinkron rendezni? Olyan előfordult már, hogy valakinek nem tetszettek a meglátásai, hiszen színészből lépett feljebb rendezővé?
Természetes, hogy egy ilyen változás okoz kisebb problémákat, de szerencsére a kollégáim megértőek és kedvesek voltak. Igen, minden szerepnél van egy elképzelésem, és volt már olyan, hogy a színész nem értett egyet, megbeszéltük. Ez csapatmunka és mindig van idő arra. hogy ezt megbeszéljük.
Mit gondol, ön szerint előny úgy rendezőnek állni, hogy korábban az ember a mikrofon másik oldalán volt? Esetleg van ennek valamilyen hátránya?
Van előnye és van hátránya is. Ez természetes. Ismerem a másik oldalt, ezért tudom, hogy milyen alkalmanként órákon át állni és beszélni. Tömeg esetében sokan összezárva lenni hosszú időn keresztül. Igyekszem ezeket a tapasztalataimat arra fordítani, hogy segítsem a bent dolgozó kollégát.
Az interjú nem jöhetett volna létre Pupos Tímea és névtelenségbe boruló munkatársunk nélkül. Köszönjük mindkettejüknek a közreműködést!